Amikor már elveszett…

Hetekig fogalmaztam ezt a bejegyzést. Nem lett finomabb. Ha finomhangoltam, elveszett a lényeg. Hátha valakinek pont erre van szüksége.

Sokan fordultok hozzám, hogy romokban van a kapcsolatotok, házasságotok. A másik fél ki akar lépni, vagy egyszerűen csak elviselhetetlen az életetek, de ilyenkor általában jön a pánik és a meg kell menteni üzemmód.

Ahogy meséltek, mindig ugyanaz körvonalazódik: volt egy szép szerelem (ti nem vigyáztatok rá) majd jöttek a hétköznapok, az elidegenedés, az „elsárkányosodás”, a bántások, a hideg esték. Majd egyszer csak a ráeszmélés, meg kell menteni, mit tegyek.

kérdés van: miért? Miért akarod megmenteni?

Erre mindig az a válasz: hát, hogy hogy miért? Mert szeretem. Értem. A helyzet az, hogy ez már valószínűleg nem szerelem. És persze, ha nem rontottátok el teljesen, akkor „megmenthető”, de ott leszel a megmentett kapcsolatban. Mit fogsz vele kezdeni? Az érzéseidet hirtelen nem fogod tudni átállítani. Fel tudsz rá nézni? Ha igen, akkor eddig miért nem? Szerelmesen tudsz vele törődni? Ha igen, akkor eddig miért nem. Az igazság az, hogy a sok bántás, hideg este után az esetek többségében előbb-utóbb válás lesz. Lehet még húzni, de egyébként nem érdemes.

Ez a világ legfájdalmasabb dolga, tudom, átéltem. És visszagondolva, éveket spóroltam volna, ha időben azt mondom, ez nem fog működni. Mert újra kezdtük, régen, 500-szor, most akkor majd jobban figyelünk, majd így, meg úgy lesz és mindig visszatértek a kételyek, ha csinált valamit, ami megszokott volt, újra a plafonon voltam, pedig azt gondoltam szeretem. Á, ennek már köze sem volt a szeretethez.

Most, mikor már sok éve szerelemben élek, tudom csak összehasonlítani. Hogy milyen az, amikor szerelemben élsz és milyen az, amikor gazdasági társaságban, csak a gyerekek, vagy a hitel, vagy mit tudom én mi által összekötve. Emlékszem minden könnyre, minden pánikra, minden magányos érzésre. Amikor a lelkem nyomorgott. Féltem, nagyon féltem, hogy egyedül maradok két gyerekkel, hogy mit fogok kezdeni és megalkudtam. Hidd el, nem kell. Ha elvált Nőkkel beszélsz, a 90%-uk azt mondja, előbb kellett volna. Igen, mindannyian utólag látjuk, de ott, akkor, amikor benne vagy, nem látod a kiutat, nem látod a fényt.

Azért is írok ennyit a szerelemről, arról, hogy milyen az, amikor egy olyan Férfi van melletted, aki szerelmes, aki szeret, aki tisztel, akire felnézel, aki vigyáz rád, akinek Te vagy minden gondolata és fordítva, akiről imádok gondoskodni, de azt úgy teszem, hogy nem érzem kihasználva magam, mert meg van becsülve. Aki mellett, ha beteg vagyok, akkor törődik velem és aggódik és nem hagy ott, hogy csinálj magadnak teát, meg majd meggyógyulsz címszóval, inkább elmegyek a kocsmába a haverokkal. Aki mellet igazi Nő lehetek, a magam kesze-kuszaságával, romantikus lelkemmel. Ez fényt és kiutat kell mutasson neked, aki még ott ül a romokban. Vagyis csak szeretném, ha azt mutatna. Mert hidd el, ha a fény felé nézel, erőre kapsz, felemeled a fejedet és, ha egy Nő felemeli a fejét, akkor ott csodák fognak történni.

Szóval, miért akarod megmenteni? Reggelente Te vagy az első gondolata és az ölelésében ébredsz, puszik közepette, miközben suttogja, hogy szeret és a Te válaszod az, hogy tudom édesem. Amikor dolgozik, akkor is szakít időt arra, hogy megüzenje, Te vagy az Ő mindene és nagyon szeret? Alig várja, hogy hazatérjen, hogy átöleljen? Együtt haladtok előre? Közös céljaitok vannak? Mindketten tudjátok, hogy a szerelem megőrzése az energiát kíván és odafigyelést, minden percben? Amikor sírsz átölel, amikor boldog vagy, akkor örül, hogy mosolyt csalt az arcodra? Amikor vitatkoztok, azt is szeretve teszitek? Humorral? Mert mit számít kinek van igaza? Egy dolog számít, ketten, ugyanarra, előre. Mindkettőtök vágya, hogy együtt szerelemben, békességben, egészségben megöregedjetek, majd kéz a kézben 100 évesen jöhet a halál, de addig is, boldogan, boldogan együtt.

Felemelni a fejedet. De hogyan is? Mikor valószínűleg az önbizalmad, az önbecsülésed romokban. Tele vagy félelemmel. Gyere coacholni, szerezd vissza az önbizalmadat, önbecsülésedet. Dolgozz magadon, dolgozz a jövődön. Segítek

Ölelés: Gabriella